Pénzügyi válság

Az utóbbi időkben eluralkodó, egyes szakértők szerint előbb – utóbb a gazdaságba is eljutó válsághelyzet számos iparvállalatot, kollégát is közvetlenül érinthet.

 A hagyományos „nehéz a helyzet – szorítok a nadrágszíjon” szemlélet egyik fő vesztese hagyományosan és látszólag a karbantartás, a másik a képzés, a harmadik pedig a rendszerfejlesztés. Közvetlenül és látszólag egyik sem érinti a termelést, sok vezető hajlamos a luxus vagy a könnyen visszafogható kiadások csoportjába sorolni a felsoroltakat.

A karbantartás esetében bár terjedőben van a klasszikus jéghegy ábra, mégis érdemes elgondolkodni a következőkön:

A karbantartás a vállalati könyvelésben csak egyetlen sor, iparágtól függően az összköltség 1,5…4 %-át teszi ki. Amennyiben a vállalatvezetés takarékossági okból 10…20 %-kal visszafogja a karbantartásra fordított pénzt, a vállalati összköltséget 0,15…0,8 %-kal csökkenti – ami a semmihez közeli. A jéghegy víz fölötti részének lefogyasztása, a 10…20 %-os költségcsökkentés viszont „megnyomorítja” a karbantartást. A kötelező, tűzoltás jellegű tevékenységekre rendszerint még jut pénz, de a perspektivikus tevékenységekre már nem. A jéghegy középső része viszont „kamatostól megfizetteti” a döntést. Nő a váratlan hibák száma és súlyossága, az átállási idő, a mikroleállások hatása, csökken a termelési sebesség és nő az indítási, valamint a termelés közbeni selejt aránya. E hat veszteség (amelyek együttes hatása az OEE mérőszám csökkenésében jelenik meg) nagyságrenddel többe kerül, mint amit a jéghegy felső részén takaríthatunk meg. A legsúlyosabb következmények a jéghegy legalsó részén jelentkeznek, egy vállalat, amennyiben rossz kép alakul ki róla, amennyiben rugalmatlan, stb. akár évtizedes távlatokban ható kárt okozhat magának. Mindezek miatt határozottan állítjuk: HIBA A KARBANTARTÁSI KÖLTSÉGEK fűnyíró elvű, rendszerfejlesztés nélküli MEGNYIRBÁLÁSA.

Képzés és fejlesztés: Pontosan a nehezebb idők, amikor lecsökken a megrendelés állomány azok, amikor a fejlesztések és a képzés kiemelten fontossá válnak. Ilyenkor van idő és lehetőség a humán- és rendszer fejlesztések elvégzésére, azaz felkészülni a visszaesés után törvényszerűen bekövetkező „nagy bummra”, ilyenkor lehet megalapozni a nagy győzelmeket.

Tapasztalatunk az, hogy számos multinacionális nagyvállalat első számú vezetője pontosan az ismertetett stratégiát követi – talán (biztosan) nem véletlenül kerültek az őket megillető pozícióba. Tevékenységük kódolja a sikert.