Öröm és büszkeség, avagy a Maslow piramis és a TPM

A minap egy nagyvállalatunknál tárgyaltam és a megbeszélés végén az együttműködés három lehetséges lehetőségét gondoltuk át.

1. Felmérjük a helyzetet és tanulmányt írunk. Holt tartanak, hova kellene eljutni és ezt hogyan tehetik meg.
2. Rendszeres coaching támogatást nyújtunk
3. Egy pilotprojekttel bejutunk a céghez, a közösen elért sikerek pedig meggyőzik a tamáskodó vezetést és a kiterjesztés mellett döntenek.

Miközben felvázoltam a lehetőségeket, határozottan éreztem, hogy az elsőt nagyon nem szeretném. Igaz, hogy a cégem első embere vagyok, elvileg és gyakorlatilag is fontos szereplő az üzlet szerzésében. Ez a dolgom, de az első mégsem kell igazán. Miért? Mert ismerem a céget és tudom, ha az összes náluk készült (és meg nem valósított) tanulmányt most egyszerre a Dunába dobnák, leállna a hajózás és a szomszédos településeket is ki kellene telepíteni – árvíz miatt. Ez a megoldás, bár pénzt hoz, mégsem lelkesít. Sem engem, sem kollégáim. Mi ennek az oka? – kérdeztem magamtól és a válaszadásban eljutottam Maslow piramisához. Hadd osszam meg gondolataim Önökkel – talán tanulságos és/vagy érdekes lesz.

A Maslow piramis

A jól ismert modell a motiváltság szintjeit mutatja be.

Az első és egyben legelacsonyabb szint az alapvető fizikai igények teljesítéséről szól pl. étel, ital, vagy általánosabban megélhetés.

A második szint a biztonsági igényeké. Nem csupán a fizikai biztonságról (pl. ne essen a fejünkre egy íróasztal), de a körülmények biztonságáról is, pl. stabil munkahely. Például nehéz, pontosabban szinte lehetetlen egy olyan vállalatnál motiválni, ahol kéthavonta felröppen a hír, a céget rövidesen bezárják.

A harmadik szint a valahova tartozás, elfogadottság. A „japán rendszerek” erőteljesen meglovagolják az itt keletkező motivációs erőket. Gondoljunk a teammunkára vagy az empowermentre.

A negyedik lépcső már az önbecsülésről és a megbecsültségről szól. A jó érzésről, amit az ad, hogy tudom, hogy jó vagyok, amit csináltam, az világszínvonalú. Gondoljunk a sikert elért kollégák „megdicsőítésére” a vállalati hirdetőtáblákon. Mi, műszakiak és magyarok, persze sokszor nem szeretjük ezt az „önfényezést” (ld. „Az öndicséret büdös” szólást), pedig igen erős hatású eszköz. Megfelelő kezelése nagyon sokat segíthet a termelékenység fokozásában. Ez a szint is nagyon erősen jelentkezik a „japán rendszereknél”.

Az ötödik szint az önmegvalósítás. Egy átlag projekt már nem élhet ezzel tömegesen, de esetenként találkozunk vele. Ez az, amikor a munka végzése során a tökéletességre törekszünk és annak elérése vagy pontosabban a még közelebb jutás hozzá – adja meg a vágyott örömöt.

A Tanácsadás és a piramis

Ha mondjuk, nagyon kevés lenne a munka, azon kellene gondolkozni, hogy egyáltalán talpon tudunk-e maradni, akkor nyilván a piramis alsó két szintjén vergődnénk. Remélem, hogy soha nem tennénk olyat, de félek, mégis nagy lenne a kísértés arra, hogy közeledjünk az etikátlanság határaihoz. Pl. úgy vállalnánk karbantartás fejlesztési vagy TPM projektet, hogy nem volt soha közünk a karbantartáshoz (a cipész meglátogatását nem sorolnám ide). Olyan projekteket vállalnánk be, amiről már a tárgyalási szakaszban tudnánk, hogy nem leszünk képesek sikert elérni, stb. Örülünk, hogy jó szerencsénk távol tart minket ettől a szinttől.

Lássuk a harmadik piramislépcsőt! Néhány munkánknál, amikor éppen vállalati családi nap, focibajnokság, túraköri esemény, nagy buli van, (a nőnapi „ereszd el a hajam”-ról nem is beszélve), akkor bizony irigykedünk. Milyen jó is egy ilyen nagyvállalatnál dolgozni! Persze nagyon élvezzük mi is a stádiumos csapatösszejöveteleket, de a tanácsadás alapvetően magányos életforma. Egyedül autózik, és a többi tanácsadóval alig – alig találkozik az ember. Társasága az Ügyfél (Partner) – persze, hogy szereti őt és örömmel van nála.

A megbecsültség szintjén lenni már nagyon jó. Hadd idézzek, persze név nélkül néhány ügyfél levelet:

a.      Egy ügyfelünk írta társvállalati kollégájának:

„Szervusz Gábor,

Sajnos már nem vagyok napi kapcsolatban az XXX-i gyár karbantartási csapatával,

éppezért téged kereslek meg a következő ajánlással.

Az A.A. Stádium Diagnosztikai és Menedzsment Kft. két héttel ezelőtt tartott a középvezetőknek / karbantartóknak tréninget a TPM-ről. Őszintén szólva kétségekkel fogadtam, de mivel nálunk igen nagy hangsúlyt kap a TPM, így megfogadtam, hogy pozitívan állok hozzá. Az előadás szenzációs volt, és mint 8 éve karbantartás vezetéssel foglalkozó mérnökköt, meggyőzött. Már én is ebben a rendszerben látom a karbantartásunk jövőjét.

Nem tudom, hogy nálatok ki most a karbantartás vezetője, és milyen szinten áll a TPM-mel (lehet, hogy sokkal előttünk jártok), de őszintén merem ajánlani, mert a berögződésekkel szemben egy teljesen új látásmódot kaptunk.

Véleményem szerint valóban ez lehet a karbantartás jövője.

Gábor, amennyiben Ti is dolgoztok a TPM bevezetésén, úgy merem ajánlani a csapatot, ha nem, úgy kérlek tekintsd tárgytalannak a levelem.

Elérhetőségük:….”

       b. Egy multi európai vezetője írta:

„Ide kérném előkeresni a GE-s főnök ömlengő szavait az eredményekről”

      c. Egy világvezető multi cég új Lean vezetője a magyarországi gyáraknál elindította az ő elképzeléseinek megfelelő Lean bevezetést. Amikor három hónappal később ellenőrzési céllal meglátogatta az egyik gyárukat – ahol a TPM bevezetést segítjük – megállt egy TPM táblánál. Belekérdezett, érdeklődött és utána szinte már csak ezzel a projekttel törődött a nap hátralevő részében. „Ezt nem is gondoltam volna…”; „példamutató…”; „Ez kell a többi gyárunkba is” és hasonló szuperlatívuszok kíséretében zárta a napot. (Azt hisszük ez egy kicsit kellemesebb helyzet, mint zabszemek bekészítésével várni a főnökség látogatását.)

      d. Egy másik világvezető cég már többször próbálkozott az egyik japán rendszer bevezetésével. Először önerőből, majd a saját belső képző – tanácsadó cégével. Később egy német – amerikai tanácsadóval. A három kudarc után jutottak el az A.A. Stádiumhoz. Nem kis megelégedésünkre szolgált a központi német gyárak szakembereinek a dícsérete, pl. „Igen, ez kell nekünk”; „Ragyogó” stb.

      e. A szavak után nézzünk néhány grafikont:

Néhány mutató alakulása. A projekt 2000-ben indult.

OEE növekedés a projekt kezdete óta két gyártó területen

A selejt változása a projekt kezdete óta.

Persze eredményeket még bőven közölhetnénk, de az már redundáns információ lenne.

A Maslow piramis legfelsőbb szintje a tanácsadás esetén is az önmegvalósítás. Ilyenkor már nem elégszik meg az ember a jóval, hanem azt még tovább akarja fokozni és önmérséklet szükséges ahhoz, hogy ez ne legyen öncélú.

Miért nem elég a tanulmányírás és az azzal járó kellemes bevétel?

Térjünk vissza az alapkérdéshez! A figyelmes Olvasó már bizonyára tudja a választ. Az a tanulmány, projekt, amelyik csak pénzt hoz, de a megvalósulás sikerével járó örömöt, elismertséget nem, az inkább csalódottsággal jár. Olyan, mint a cassandrai jóslat.

Szerencsére sok az olyan projekt (és reméljük a fent említett is ilyen lesz), ahol a valós erőfeszítések valós eredményeket hoznak. Munkahelyeket stabilizálnak és teremtenek, vezetőket segítenek az előmenetelhez és sok – sok örömöt okoznak. Ilyen eredményeket és hasonló sok örömöt kívánunk minden Olvasónknak. Örömöt, amely elérhető – éppúgy, mint más projektjeinknél. Első lépésnek elég egy klikk: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ; a többi már csak munka és akarat kérdése.