R rendszerek – fontos fejezet a karbantartás történetében

A korai karbantartási rendszerekről (hibáig üzemelés, merev ciklusalapú- és műszaki diagnosztika alapú karbantartás) már a XX. sz. hetvenes éveire nyilvánvalóvá vált, hogy azok – bár más-más okok miatt – nem képesek megfelelni a termelés növekvő mennyiségi és minőségi elvárásainak [1].

 Az igényekre a Csendes Óceán két partján – Japánban és az USA-ban – eltérő válaszok születtek. A felkelő nap országában a minőségirányítással foglalkozók kimondták, hogy a „minőségi rendszerek- és termelékenység továbbfejlesztésének útjában egy jelentős akadály áll: a megbízhatatlan eszközpark”. E megállapítás következménye az a karbantartási-termelési rendszer, amit TPM-nek (Total Productive Maintenance) neveztek el, és amely eszközeiben több ponton magán viseli a minőségközpontú gondolkodást. Az iparilag és gazdaságilag virágzó USA-ban egy szűk szegmens – a repülőgépipar – volt a kiindulópontja [2] egy műszaki szempontból remek, talán a mai napig a legteljesebb karbantartási rendszer a Megbízhatóság Központú Karbantartás (RCM = Reliability Centered Maintenance) születésének. Az RCM kezdeti sikereit gyors terjedés – haditengerészet, katonai repülés, űrhajózás, atomipar, vegy- és olajipar – és gyors továbbfejlődés – RCM II. (második generációs RCM), RBM (Risk Based Maintenance – Kockázat Központú Karbantartás) követte. Összefoglaló nevük R karbantartási rendszerek. Összeállításunk ezekkel foglalkozik.


1. ábra A karbantartási rendszerek fejlődése 2008

A „mag”

A klasszikus RCM elemzés hét lépésből áll:

  1. Válassz ki egy gépet (pl. szivattyú)!
  2. Nevezd meg az elvárt funkcióit (pl. folyadék továbbítása, biztonsági, környezeti, egyéb kérdéskör)! Az egyes funkciókhoz rendelj paramétereket (pl. mit jelent az, hogy nem szennyezi a környezetét kenőanyaggal vagy rezgéssel)!
  3. Határozd meg az összes olyan hibát, ami elméletileg bekövetkezhet! Az RCM „a mindenre” céloz!
  4. Határozd meg minden egyes elméletileg előfordulható hibánál az összes lehetséges hibaokot!
  5. Minden egyes így előállt esetre határozd meg a lehetséges következményeket! Ezek lehetnek gazdasági, környezeti- és humán biztonságiak. A következményeket rangsorold!
  6. Dönts a megelőzésről! (Kívánsz-e tenni valamit a hibahatás ellen?)
  7. Készítsd el a megvalósítási tervet! (A műszaki diagnosztika rendszerint jelentős szerepet kap, a feladatok kb. egyharmadához lesz köthető.)

Az RCM II, RBM, RBIM ennek az alapgondolatsornak a finomításából, kisebb-nagyobb mértékű módosításából jött létre.

Játék a betűkkel vagy valós különbségek?

Egy nagyhatású és sikeres rendszer megjelenését követően nem csak az egyes iparvállalatok, de a tanácsadó cégek is „ráharapnak” az új „aranytojást tojó tyúkra”. Az alkalmazók számának a növekedése a továbbfejlesztést is magával hozza, és az alaprendszer eljut arra a pontra, amikor új névvel is lehet illetni. Ez a módosítás egybeesik a tanácsadók azon igényével, hogy a területen dolgozó nagyszámú vetélytárstól megkülönböztessék magukat. A (leendő) felhasználók számára a tisztánlátás kedvéért fontos tudni, hogy az új elnevezések mögött valóban újdonság rejlik-e, vagy csak a betűkkel történő marketingjátszadozásnak a szemtanúi.

AZ RCM II Moubray szerint annyiból több, mint az RCM, hogy:

-         A környezetvédelem fontosabbá válik. Korábban a környezetvédelmi kockázatokat a biztonsági kockázatokkal egy szinten kezelték. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden környezeti kárt, ami nem jelentett közvetlen veszélyt a biztonságra, elhanyagoltak. Továbbá a környezet védelme annyira vitás terület lehet, hogy nem szabad szubjektíven értékelést végezni.

-         Máshogy kezeli a kenés témakörét: a kenés hiányának tényét úgy kezeli, mint bármely más meghibásodást.

-         Máshogy kezeli a többszörös meghibásodás esetét attól függően, hogy biztonsági kockázatot rejt-e, vagy sem.

-         Ahelyett, hogy a hibakeresés kötelező lenne, ha nem létezik a biztonságos üzemelést biztosító karbantartási feladat, minden erővel a hiba megelőzésére törekszik.

Az RCM és RB(I)M vonal összehasonlításával kapcsolatban talán Alan Bissel neves ír szerző és szakértő fogalmaz a legpontosabban [3]: „Valóban, nagyon kevés a különbség az RCM és az RBM között. Az utóbbi főleg a forgógépek és a rutin-karbantartású elemek kezelésére nyújt egyszerűbb és könnyebben kezelhető megközelítést.”

A téma egyik elismert brit szakértője szerint: Az RCM-et és RBM-et gyakran összekeverik. A szerző véleménye szerint az RCM alaposabb, szélesebb körben teszi fel a maga kérdéssorát, ami a további akciók kiindulópontja. Az RCM alkalmazása az egyszerűbb (termelővállalati) esetekre nem javasolt. (Itt az RBM-et alkalmazzuk.) [4]

Erősségek…

Az R rendszerek a karbantartás elméletet alapvetően megváltoztatták, számos dogmát elsöpörtek és a karbantartást, mint szakmát végre a megérdemelt rangjára emelték. Néhány fontosabb elem:

-         A karbantartói tevékenység az R rendszerekben már jól tervezhető. Immár nem a gyors lábú és ügyes kezű, hanem a mérnöki, tervezői és menedzseri szemlélettel bíró személy a jó karbantartó.

-         Megváltozik, hatékonyabbá válik a karbantartási mix, aminek következtében csökken a váratlan hibák száma és súlyossága, illetve a karbantartási költség.

-         Csökken a rendkívül káros túlkarbantartás.

-         A nagyjavítások időköze drasztikusan kitolható.

…és gyengeségek

Az R rendszereket kiváló mérnökök alkották meg. Remek műszaki szakemberek, akik azonban „érezhetően” nem rendelkeztek azzal az eszközrendszerrel, ami a minőségirányítás és a menedzsment irányából fejlesztett TPM megközelítések természetes sajátja. Jelen van az RCM-ben az a műszaki idealizmus is, miszerint „amit megtervezünk, lerajzol/ír valaki, előírunk, az úgy is van”. Az RCM (szinte) egyáltalán nem számol az emberi tényezővel – sem pro sem kontra.

-         Rendkívül idő- és munkaigényes (bár az RB(I)M ezen csökkent valamit.) és ezért nagyon drága. Egy átlagos termelővállalat nem nagyon „engedheti meg” magának.

-         Statikus. Egy – akár papíron levő – gyárra egyszer megtervezi a karbantartási rendszert és azon csak alig – alig változtat az idők során. Hiányzik belőle a minőségirányítási rendszerekben megjelenő, rendszerbe épített folyamatos fejlődés (Kaizen). Nem reagál érzékenyen, illetve szinte egyáltalán nem reagál a változásokra: változó vállalati prioritások vagy változó technológia.

-         Nem veszi figyelembe az emberi tényezőben rejlő óriási lehetőségeket és veszélyeket. Nem számol azzal, hogy az ember nem biorobot.

-         Nem épít a TPM jellegű rendszereknél aranybányaként működő, széles körben alkalmazott érzékszervi diagnosztikára.

-         Végül az integrációra való igen korlátozott képesség: A karbantartás, mint bármilyen szakma/résztudomány folyamatosan fejlődik. Új eszközök, módszerek, technikák, technológiák jelennek meg nap, mint nap. Egyesek közülük rendszerszintű segítséget jelentenének. Jellemző példa erre a CMMS vagy az RCM szempontjából akár részrendszernek tekinthető TPM. Alkalmazásuk az R rendszerekben legfeljebb az RCM „mellé tett” másik rendszerként valósul meg (ritkán), nem pedig „természetes, odaillő” részként.

Összegzés

Az R rendszerek fontos fejezetet jelentettek a karbantartás történetében. Eszköztáruk egy részét – leegyszerűsítve és a gyakorlati élet szempontjait figyelembe véve – átvették több iparágban, más karbantartási megközelítésekben is. Alkalmazása eredeti formában elsősorban a nagy, statikus termelő egységeknél – pl. vegyipar, nagy erőművek – javallott, de ott is a T rendszerek előnyös elemeivel ésszerűen vegyítve.


2. ábra Elvi ábra a TPM és az RCM eszközeinek alkalmazására. Minél inkább a statikus technológiai működés jellemzi a vállalatot, annál inkább helye van az RCM alkalmazásának.

1. A.A. Stádium Kft: A karbantartás korszerű irányzatai….

2. John Moubray: RCM II.

3. Alan Bissell: Discussion: Technical Risk in Power Generation OMMI (Vol.1, Issue 1) April 2002

4. http://www.avtechnology.co.uk tanácsadói web lap több írása

2016. A.A. Stádium Kft.

Impresszum

about.me/aastadium